Büntetőjog

A büntetőjog gyűjtőfogalom, mely az elkövetett bűncselekmények büntetésével foglalkozik. Választ ad arra is, hogy pontosan mely emberi magatartások számítanak bűncselekménynek. Természetesen léteznek olyan magatartások is a büntetőjog világán kívül, melyek enyhébb büntetést vonnak maguk után; ezek a szabálysértések. A bűncselekmény és a szabálysértés közötti lényeges különbséget a magatartás társadalomra veszélyessége képezi. Míg a büntetőjog esetében nagyobb, úgy a szabálysértés esetében kisebb a társadalomra veszélyesség foka, és a büntetés is jóval enyhébb. A büntetőjog (bűncselekmény) és a szabálysértés közötti különbségre jó példa a garázdaság, melynek létezik bűncselekményi és szabálysértési változata egyaránt. Ha például egy nehéz nap után a kocsmában megiszom egy-két korsó sört, majd ott egy másik emberrel valamilyen oknál fogva előbb hangosan szóváltásba keveredek, majd adok neki egy vagy két jókora pofont, és mondjuk a másik nem sérül meg komolyabban, akkor a garázdaság bűncselekményét követem el. Azonban ha ugyanazt a magatartást tanúsítom (szidom, káromkodok stb.), pofonok nélkül, akkor csupán szabálysértést követek el.

Az elmúlt néhány esztendőben, különös tekintettel az új Büntető Törvénykönyv hatályba lépése óta az tapasztalható, hogy az állam büntetőhatalmi igénye jócskán megnőtt, a joghátrányok alkalmazási skálája jelentősen kiszélesedett. Ennek ékes példája, hogy új, eddig teljesen ismeretlen tényállások bukkantak fel hatályos kódexünkben. A nyomozó hatóságok szinte bárkit meggyanúsíthatnak bűncselekmény elkövetésével, azonban az még korántsem biztos, hogy arra valóban helytállóan, törvényileg is megalapozott módon kerül sor. A büntetőjogban jártas, tapasztalt védőügyvéd ezeket a hibákat azon nyomban képes felismerni, és már a büntetőeljárás kezdeti, korai szakaszában hatékonyan ki tudja fejteni ügyfele számára a lehető legeredményesebb védekezési stratégiát.

Ezért, álláspontom szerint, kiemelten fontos, hogy a bármilyen bűncselekmény elkövetésével meggyanúsított állampolgár a lehető leghamarabb ügyvédhez forduljon, még a kihallgatás foganatosítása előtt – amennyiben természetesen erre lehetősége nyílik – konzultáljon védőügyvéddel, ugyanis a nyomozó hatóságok előszeretettel alkalmazzák azt a taktikát, amellyel, bizonyos engedmények, kedvezmények kilátásban helyezésével, úgymond, beismerésre késztetik a gyanúsítottat. A lényeg, hogy a gyanúsított ne ismerjen el azonnal, és lehetőség szerint később sem, olyan dolgot, amit valójában el sem követett! Ne feledjük, a hatóságok vállát nyomja a bizonyítási teher, tehát a hatóságoknak kell azt – kétséget kizáróan – bebizonyítani, hogy a gyanúsított valóban elkövette a terhére rótt bűncselekményt.